Házassági vagyonjogi szerződés
Az emberi kapcsolatok harmonikus működése sajnos elég bizonytalan, így legalább anyagi biztonságunkról érdemes előre gondoskodni.
Ennek egyik lehetséges módja a házassági vagyonjogi szerződés megkötése.
Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama, azaz a házasságuk fennállása alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell.
A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést a törvény nem tiltja.
Mikor lehet megkötni ezt a vagyonjogi szerződést? Van formai és tartalmi követelménye?
Ahogyan a fenti fogalom is említi, a házasulók is megköthetik ezt a szerződést, vagyis a szerződés megköthető a házasságkötés előtt és azt követően is.
A házastársak a házasság fennállása alatt bármikor és többször is köthetnek ilyen szerződést.
A házastársak természetesen meghatározhatják, hogy a házasságkötés előtt megszerzett vagyonuknak mi legyen a sorsa, illetve válás esetén a vagyon megosztás módjáról is rendelkezhetnek.
Ha a házastársak a házasság megkötése előtt élettársi kapcsolatban voltak, akkor az abban az időszakban keletkezett, illetve szerzett vagyonuk egyenlő arányban illetik meg őket, kivéve, ha másképpen döntöttek.
A bírói gyakorlat és természetesen a polgári jogi jogszabályok elsősorban a felek akaratát tiszteletben tartva tartalmaznak döntéseket, rendelkezéseket.
„Mivel a házassági vagyonjogi szerződés elsősorban a jövőre nézve rendezi a vagyoni viszonyokat, a szerződéses vagyonjogi rendszerben ilyen szabály nem mondható ki, de a felek nincsenek elzárva attól, hogy a vagyonjogi szerződésben maguk határozzák meg, hogy a szerződés mikortól hatályos (azaz mikortól él, szerző*) és rendelkezzenek az élettársi együttélés alatt szerzett vagyonukról. Ennek hiányában a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendszer visszamenőleges hatályosulására az élettársi együttélés időszaka tekintetében nincs lehetőség, és a szerződésre tekintettel erre az időszakra a törvényes vagyonjogi rendszer sem érvényesülhet. Azt, hogy a felek a házasságkötés előtt együtt éltek-e, vita esetén az arra hivatkozó félnek kell bizonyítania, kivéve, ha a kapcsolatot a közjegyző által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába bejegyezték”
A jogszabály nem tartalmaz konkrét tartalmat, amellyel szükséges megkötni a szerződést, ebben a felek szabadon rendelkeznek, viszont a házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
Házassági vagyonjogi szerződést a házasulók és a házastársak személyesen köthetnek.
Bírói gyakorlat morzsa
BH 2015.9.254 A jóerkölcsbe ütközik, ennek következtében semmis a házassági vagyonjogi szerződés azon pontja (részleges érvénytelenség), mely az életközösség 17 évvel korábbi létrejöttére visszamenőleg is, s nem csak a jövőre nézve zárja ki a vagyonközösséget és ezzel összefüggésben kizárólag az egyik fél valamennyi, az ingatlan-nyilvántartásban közös néven feltüntetett ingatlant, illetve a cégnyilvántartás szerint közös tulajdonú üzletrészt különvagyonként nevesíti. Ez a családvédelmi érdekeket is súlyosan sérti, tekintettel arra, hogy a szerződés megkötéséig a házastársak közösen gazdálkodtak, s a felek megállapodása szerint a gyermekeket a kirívóan hátrányos helyzetbe került fél nevelte [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1) bek., 28. §, 31. § (5) bek., 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (2) bek. 239. §].
Olyan jogesetet s találunk, ahol a bíróság nem tartotta érvénytelennek a házastársak között kötött vagyonjogi szerződést
BH 2016.4.86 I. Nem támadható alappal a házassági vagyonjogi szerződésbe foglalt, az egyik fél különvagyoni ingatlanát 1/2-1/2 arányú házastársi közös vagyonként elismerő megállapodás azon a jogcímen, hogy a juttatás felfüggesztő feltétellel történt, ami nem következett be, ha erre vonatkozóan a szerződésben még utalás sincsen, és azt a per egyéb adatai sem támasztják alá.
- A házastársak közötti alvagyonok vegyülésének (a közös vagyonba utalás) és az ajándékozás elhatárolása [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1)-(2) bek., 31. § (5) bek., 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 210. § (1) bek., 228. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
BH+ 2014.7.306 Nem érvénytelen alaki hiba miatt az ügyvéd által ellenjegyzett házassági vagyonjogi szerződés, ha annak ellenjegyzése a szerződéskötéskor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt, és azt mindkét fél a szerződés lényeges tartalmának tudatában aláírta [1952. évi IV. tv. 27. §., 1959. évi IV. tv. 205. §].
BH+ 2008.5.208 Nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe az a házassági vagyonjogi szerződés, amely szerint az egyik házastárs különvagyoni pénzét a másik házastárs különvagyoni ingatlanába ruházták be [Ptk. 200. §, Csjt. 27. §].
Nem állapítható meg a házassági vagyonjogi szerződés jó erkölcsbe ütköző volta sem, hiszen a felek szabad akaratukból kötöttek egymással szerződést. Az alperes a személyes meghallgatása során – a szerződés tartalmával egybehangzóan – maga is elismerte azt, hogy a különvagyoni lakásának a felújítása már a házasságkötés előtt megtörtént. A házasság megkötése után készült a szerződés, amikor már nyilvánvalóan tisztában voltak a beruházás költségeivel, illetőleg azzal, hogy a felperes a különvagyonából erre mekkora összeget fordított. A szerződés félreérthető elemeket nem tartalmaz, egyértelműen rögzíti, hogy a felperes különvagyonából történt az alperesi lakásingatlan felújítása és egyértelműen rögzíti azt is, hogy ennek összege 3 000 0000 forint. A szerződés 4. pontja rögzíti, hogy hangos felolvasást és értelmezést követően teljes körű kioktatás után írták alá a felek a szerződést, mint az akaratukkal mindenben megegyezőt. Ezt támasztja alá az alperes személyes előadása is, amelynek során egyértelműen nyilatkozott arra nézve, hogy aláírás előtt a szerződést elolvasta. Az eljárás során semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá azt, hogy az okirat tartalmával szemben a felperes a 3 000 000 forint különvagyonát ne adta volna át, illetőleg ne ruházta volna be az alperes különvagyoni ingatlanába. A fenti körülmények figyelembevételével az a körülmény, hogy az alperes utólag a 3 000 000 forint beruházást vitatja, a szerződést nem teszi jó erkölcsbe ütközővé, ezért az érdemi döntés e vonatkozásban is helytálló.
BH+ 2005.10.463 A házassági vagyonjogi szerződés nem színlelt amiatt, hogy a különvagyon körét a törvénytől eltérően határozza meg [Csjt. 27. §, Ptk. 207. §].
A Polgári törvénykönyv iránymutatóként szolgál a szerződések tekintetében, persze néhány kivételtől eltekintve. Ez pedig azt jelenti, hogy a felek, amikor szerződést kötnek, szabadon dönthetnek arról, hogy kivel és miről akarnak szerződni.
A fenti jogeset is azt taglalja, hogy a házassági vagyonjogi szerződés sem esik más tekintet alá a többitől, itt is él a szabad rendelkezés joga.